Történet

A BUDAI GYERMEKKÓRHÁZ

TÖRTÉNETE

Másodközlés!

Forrás: http://www.budaigyk.hu/site.php?inc=0&menuId=5

A Budai Gyermekkórház és Rendelőintézet ötven éves története során nagy utat tett meg a Heine-Medin Utókezelő Kórházi minősítés és a Szakosított Gyermekkórház Rendelőintézet tartalom között. Az 1950-es években ismételten előforduló Heine-Medin (gyermekparalízis) járványok nagy számban szedték áldozataikat, és eredményeztek olyan tartósan mozgássérült, illetve tartós lélegeztetési nehézségben szenvedő betegeket, akiknek az utógondozását meg kellett oldani. Itt kezdődik a kórház története.

1956. novemberének első napjaiban Nagy Imre akkori miniszterelnök adta ki a személyes utasítást a Rózsadombon lévő elhagyott, kiürített, az ÁVH tulajdonában lévő épületek átminősítésére Heine-Medin Utókezelő Kórház néven. Az induláskor a kórház mindössze hét ilyen épületet kapott, ezek villa-épületek voltak, a Rózsadombon szétszórtan elhelyezve. Lakóépületek lévén az épületeket át kellett alakítani kórház minőségre. Ez a feladat november első napjaiban megkezdődött. Az intézet vezetésével Dr. Lukács Lászlót bízták meg, aki nagy energiákat fektetve a szervezésbe, megfelelő számú orvost, gyógytornászt, nővért toborozva a László Kórház hathatós szakmai segítségével megteremtette a Heine-Medin Utókezelő Kórházat. A munka 226 ágyon kezdődött meg, és hozzátartozott az épületegyütteshez egy külön épület, amelyben nővérszállást létesítettek. Az intézmény döntően gyógytornán és lélegeztetésen alapuló, valamint orthopédiai műtéti kezeléseket végzett.

Minekutána a 60-as évek elején a Salk majd Sabin oltások rendszeressé válásával a poliomyelitis járványszerű megjelenése megszűnt, és az utógondozó-utókezelő munka kitűnő eredményű volt, az itt lévő betegek száma fokozatosan csökkent. Ez is lehetővé tette, hogy 1964. július elsejétől a Heine-Medin Utókezelő Kórház átminősüljön szakosított gyermekkórházzá Budai Területi Gyermekkórház néven. Ebben az időszakban ugyanis az aktuális egészségügyi kormányzat felismerte, hogy a gyermekellátás legmagasabb, kórházi-klinikai szintjén, az európai gyakorlatnak megfelelően a szakosított gyermekkórházaké a jövő.

A szakosított gyermekkórházak koncentráltan tudják biztosítani mindazokat a szakmai feltételeket, amelyek a 0-18 éves korosztály számára kórházi ellátás szintjén érvényesek. Ez magyarázza, hogy a már működő Heim Pál Kórházon túl, ebben az időszakban még további három gyermekkórház létesült Budapesten. Ezek közé tartozik a Budai Területi Gyermekkórház is. Ez az új kórház az említett villaépületekben 242 ággyal kezdte meg működését. A három gyermekgyógyászati osztályon kívül 50 ágyas orthopédiával, 24 ágyas gyermek gégészettel, valamint a Heine-Medin Utókezelő Kórház igényeiből maradva 42 úgynevezett légzésrehabilitációs ággyal rendelkezett (1. sz. táblázat). A feladat tehát egy új struktúra felépítése, új szakemberek munkába állítása és a szakosított gyermekkórházi igényeknek megfelelő szakmai tevékenység megindítása volt. Ebben a munkában Dr. Cziglány Flóris igazgató élenjáró volt, majd az ő halálát követően az igazgatói széket Dr. Vig Gyula vette át, az ő váratlan halálát követően pedig Prof. Dr. Péter Ferenc vezette az intézetet húsz éven át.

A kórház első tíz éves működése során megteremtődött a gyermekellátáshoz a struktúra, majd 1974-től napjainkig folyamatos fejlődésnek lehettünk tanúi. Ennek első lépése volt egy 1974-ben megalapított húsz ágyas neurózis (pszichiátriai) osztály kialakulása a neurotikus, magatartáskárosodott gyermekek kivizsgálására és kezelésére. Ugyanekkor a gyermekosztályokon a területi igények általános ellátásán túl speciális szakmai profilok alakultak ki, úgymint endokrinológia, allergológia, immunológia, nefrológia, kardiológia, diabetológia, majd később gastroenterológia stb. 1980-ra gyakorlatilag a teljes gyermekgyógyászati szubspecialitás paletta reprezentálva volt a kórházban.

A Budai Gyermekkórház megalakulása óta ellátja a Budapest XII. kerületének kivételével a teljes budai oldal 0-18 éves korosztályú gyermekek járó- és fekvőbeteg szakellátási igényét. Hozzá tartozik öt pilisi község gyermeklakossága is. Ezen túlmenően az egyes szubspecialitások szakmai fejlődésének köszönhetően számos vonatkozásban országos, és több szegmensben fővárosi regionális ellátást is biztosít a kórház. Endokrinológia, fenilketonúria (PKU) és anyagcserezavar témakörben az egész országból fogadja a gyermekeket, regionális területről pedig további hét szubspecialitásban. A kötelezően ellátandó gyermeklakosság száma a KSH adatok szerint 82 ezer. Az utóbbi évek statisztikáját áttekintve kimutatható, hogy a fekvőbeteg-ellátásban a kórház az ellátott betegek 60-62%-át adja a kötelező ellátási területéről, a betegek további 38-40%-a a budapesti pesti oldalról, Pest-megyéből, illetve az országból tevődik össze. Mindezek a számok bizonyítják, hogy a kórházban folyó szakmai tevékenység túllépte a közvetlen ellátási területet, és számos vonatkozásban meghatározója a teljes magyar gyermekegészségügynek.

A nyolcvanas évek elejétől ugyancsak markáns szakmapolitikai változások indultak meg a kórházban. Ennek lényege, hogy a gyermek számára addig kell biztosítani a kórházi benntartózkodás lehetőségét, amíg állapota valamilyen oknál fogva a 24 órás állandó orvosi, illetve szakszemélyzeti ellátást igényli. Ugyanakkor erősíteni kell azt a lehetőséget, hogy a magasabb szintű szakmai színvonalát ugyanolyan körültekintéssel és teljességgel járóbeteg-ellátásként lehessen biztosítani.

1967-ben az I. kerület Logodi u. 3. szám alatt kezdte meg működését egy Gyermekszakorvosi Rendelőintézet, mely egy ottani korábbi iskolaorvosi rendelőintézetből fejlődött ki, és 1977-ben integrálták a kórházhoz. Ekkortól - a feladatok szélesebb körűvé válása miatt - indokolttá vált a névváltozás, azaz a továbbiakban az intézmény Budai Gyermekkórház-Rendelőintézet néven működött. Ebben a szakorvosi rendelőintézetben különböző szubspecialitások kezdték meg rendeléseiket, és voltak hivatottak ellátni a teljes Buda gyermeklakosságának szakirányú szakellátását. Ilyen szakrendelések voltak például az orthopédia, szemészet, fül-orr-gégészet, majd később endokrinológia stb. Ez a Rendelőintézet az eredeti elképzelés szellemében egyre inkább fejlődött, egyre nagyobb betegszámot látott el, azonban a nyolcvanas évek végére nyilvánvalóvá vált, hogy keresztmetszetében már nem képes az igények teljesítésére. Ezért a kórház területén is szakambulanciák, szakrendelések szerveződése indult meg. Ez a folyamat a nyolcvanas évek végére fejeződött be, amikor is kialakult egy 24 szubspecialitásból álló szakambulanciás rendszer (1. sz. táblázat) a járóbeteg-ellátás biztosítására. Ennek a rendszernek a lényege, hogy a különböző szubspecialitások szakrendeléseit gyermekgyógyászati alapszakvizsgával és ráépített, szubspecialitásra jellemző szakvizsgával végző orvosok látják el. Ahhoz, hogy ez a rendszer kifejlődhessen, a kórházban dolgozó orvosok nagy számának célzott, tudatosan irányított szakképzésére volt szükség. Ez a nyolcvanas évek végére bekövetkezett, amikorra is számosan szereztek második illetve harmadik szakvizsgát, biztosítva ezzel a szakambulanciás rendszer szakorvosi ellátását.

A nyolcvanas évek közepétől a kórház kapta meg a feladatot az újszülöttkori veleszületett anyagcsere és hypothyreosis szűrés megszervezésére és végzésére. Ez annyit jelent, hogy ez idő óta minden Magyarországon megszületett újszülöttől öt napos korában vérvétel történik, a vérminta szűrőpapíron a kórházba kerül és a kórház fenilketonúria és hypothyreosis szűrő laboratóriuma három betegség vonatkozásában fenilketonúria, galactosaemia és hypothyreosis vonatkozásában szűri e veleszületett anyagcsere-betegséget. A rendszer lényege, hogy amennyiben az ilyen típusú betegek kiszűrésre kerülnek, és megfelelő kezelést kapnak, elkerülhető a betegségekre kezeletlen állapotban jellemző értelmi fogyatékosság, azaz ezek a gyermekek megfelelő kezelés és gondozás eredményeként a társadalom aktív tagjai lehetnek. E szűrőrendszer Európa- és világszerte bizonyította, hogy jól működő rendszer esetén a szűrés és prevenció olcsóbb, mint a beteg mindenkori kezelése. Létjogosultságához nem fér kétség, bebizonyította, hogy a kiszűrt gyermekek optimális kezelése valóban igen eredményes. Az első ilyen gyermekek felnőtté válva már bizonyították, hogy a társadalomnak hasznos és mindenben egyenrangú tagjai lehetnek.

Magától értetődő, hogy a kórház szakellátásában a fenilketonúria, galactosaemia és hypothyreosis miatt kiszűrt betegek ellátása és gondozása alapvető feladat. Az egyre fejlődő és a nyolcvanas évek végére már évi mintegy száz-száztízezer gyermeket ellátó szakambulanciai rendszer - természetesen az eredeti terveknek megfelelően - tehermentesítette a kórházi ágyakat a csak kivizsgálást, gondozást igénylő gyermekektől. Ennek következtében 1984-től egy szisztematikus, tudatos ágyszámcsökkentési folyamat indult meg. Ennek hátterében az állt, hogy a fejlődő szakambulanciás rendszeren keresztül biztosítható volt gyermekek zömének ambuláns járóbeteg ellátása, kiváltva ezzel gyermekkórházi ágyakat. Ennek tudható be, hogy 1984-ben a 242 ágyról fokozatos csökkentés történt, részben az egyes osztályok ágyszám csökkentésével, részben gyermekosztályok megszűnésével. Nevezetesen a három gyermekosztályból 1989-re kettő maradt, majd 1995-ben egy maradt 45 ággyal. Mindeközben a kórház összes ágyszáma 242-ről 130-ra csökkent (2. sz. táblázat). A folyamat jól igazolja, hogy a racionalizáláshoz nem adminisztratív rendeletekre, hanem helyben elvégzendő szakmapolitikai elemzésekre és az azokból fakadó intézkedésekre van szükség.

A működés racionalizálásához elengedhetetlen volt a Budapest II. kerületében földrajzilag elszórtan működő hét épület funkcióinak tömörítése egy központi telephelyre. 1990-től érlelődött ez a gondolat, mely végül is 1998. nyarára vált megoldottá. A koncepció lényege az volt, hogy a kórház három Cserje utcai épületének és egy telkének értékesítéséből származó tőke alapja lehet egy, a kórház Bólyai utcai telephelyén lévő két már működő pavilon közötti új épület beruházásának. Ezen eredeti elképzelés az évek alatt sokat módosult, a beruházás volumene több mint felére csökkent, de végül megvalósult. Nevezetesen: a II. kerület Cserje utcában lévő négy ingatlanból kettő eladása képezett tőkét, melyhez a budai oldal kerületei jelentős összeggel és egy telek felajánlásával járultak hozzá. A beruházás mintegy 30 %-át a gazdaságilag mindig is prosperáló Budai Gyermekkórház, valamint Alapítványa biztosította. Így a beruházás 1997 októberében megkezdődhetett, és tíz hónap alatt elkészült. A manuális szakmáknak (Orthopédia, Fül-Orr-Gégészet) helyet adó "B" épület és a járóbeteg-ellátást tömörítő "A" épület között felépült újonnan kialakított pavilonban nyert elhelyezést többek között a 45 ágyas Csecsemő- és Gyermekosztály (benne 8 ágyas sürgősségi betegellátó részleg), a Központi Laboratórium, a PKU-szűrő központ, valamint könyvtár, és informatika. A Cserje utcában kiürített másik két épületet a tulajdonos Fővárosi Önkormányzat saját költségvetése bővítésére értékesítette.

A beruházásnak ugyanakkor óriási szakmapolitikai eredménye, hogy a szétszórtságból immár egy telephelyre került az akut betegellátás. Az európai színvonalon felépült és berendezett új épületben lehetőség nyílt úgynevezett anyás szobák kialakítására, biztosítva ezzel a gyermekek azon alapvető jogát, hogy kórházi tartózkodásuk alatt a nap 24 órájában velük lehessenek szüleik.

A gyermekgyógyászati betegellátás az új pavilon két éves működése alatt mennyiségileg megkétszereződött. Ebben szerepet játszhat a körülmények javulása, a kellemes környezet is. E változás hátterében feltétlenül megemlítendő, hogy a korábbi, mostoha körülmények között biztosított nemzetközi szintű szakmai színvonal, a korszerű kubatúrában látványosabban érvényesült, s ez fokozatosan növelte, növeli a kórház jó hírét.

A szakosított gyermekkórházaknak mindig fontos szerep jutott a szakorvosképzésben. A Budai Gyermekkórház ötven éves működése alatt közel száz gyermekszakorvost képzett, akik ma az alapellátásban, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem tanszékein, illetve más intézetekben vagy a saját kórházban dolgoznak, különböző beosztásokban. Oktató kórházként részt vesz a medikusok oktatásában, a ráépített szakorvosi szakképzésben, illetve az orvostovábbképzésben.

Prof. Dr. Péter Ferenc igazgatása alatt a tudományos munka is alapvető követelménnyé vált. Tudatos szakmai irányítása eredményeként az elmúlt huszonöt évben két doktori és tizenegy kandidátusi értekezés született a Budai Gyermekkórházban, tizenöten lettek osztályvezető főorvosok. Az intézet diplomásai számos nemzetközi társaságnak tagjai, kongresszusaiknak rendszeres előadói. A hazai tudományos életben elfoglalt helyüket jelzi, hogy többen vezetőségi, elnökségi tagjai hazai tudományos társaságoknak.

A Budai Gyermekkórház és Rendelőintézet 2005. október 1-jétől közhasznú társaságként működik. Az intézmény vezetője Dr. Badacsonyi Szabolcs ügyvezető igazgató. A kórház szakmai tervének meghatározó része egy új épületszárny felépítése, amely műtéti és diagnosztikai tömbként szolgálna, lehetőséget nyújtva a jelenleg a Szt. János Kórházban működő gyermeksebészeti és intenzív osztály integrálására. Ezzel megvalósulna a Főváros, mint a kórház egyszemélyi tulajdonosa által kitűzött cél, az egységes Budai Gyermekegészségügyi Centrum terve. A Budai Gyermekkórház idén ünnepli ötven éves fennállását melyre rangos szakmai és társadalmi eseményekkel készülnek az intézmény dolgozói.

Összességében elmondható, hogy a Budai Gyermekkórház integráns része nemcsak a fővárosi, hanem - számos vonatkozásban - az ország gyermek-egészségügyi ellátásnak. Működése az utóbbi évek romló finanszírozási körülményei ellenére gazdaságos, a betegeknek nyújtott szolgáltatásai és szakmai tevékenysége az általa nyújtott szegmensekben az átlagos nyugat-európai mércéhez viszonyítva azt eléri, több szűkebb területen azt meg is haladja.

2006